CHAPTER FOURTEEN

Kedves mindenki!

Nagyon örülök, hogy megoszthattam veletek az élményeimet, és köszönöm, hogy kitartóan olvastátok a blogomat. Remélem hamarosan találkozunk otthon,

Barnii

Coach Fiestal

CHAPTER THIRTEEN

Bocsánat, hogy ilyen sokáig nem irtam, de nem nagyon volt időm… amikor volt akkor pedig nem volt erőm írni.

Miután hazaértem New Yorkból, rögtön volt egy play-off meccsünk, amit simán megnyertünk, így izgatottan vártuk a szombati második fordulót, és már láttuk is a november 16.-ai raleighi döntőt magunk elött… hát igen, nem kellett volna! November 2.-án a csapattal elmentünk a Denny's-be egy közös reggelire, majd utána mindenki hazament, hogy ki tudjuk pihenni magunkat az esti meccsre. Amikor megérkeztünk a stadionba az szokásosan az öltözőbe mentünk, majd a meccs elött 40 percel kimentünk a pályára. Feltűnően sok ember jött el azon a szombaton az iskolába, s miközben az amerikai himnuszt hallgatam a pálya közepén, eszembe jutott, hogy talán ez az utolsó meccsem amerikában. Visszagondoltam arra a napra, amikor 22 óra utazás után megérkeztem az ismeretlenbe, és ott volt az edző a reptéren, nem tudott rólam semmit és én se róla, de ott volt! Vissza emlékeztem, hogy még 24 órája se voltam itt, amikor jet-laggel teli fejjel játszottam a szezonnyitó meccsen… Mikor vége lett a himnusznak, jött a szokásos taps, és a meccs elötti gyors eligazítás. Az első gólt a másik csapat szerezte a 20. percben, majd lőttünk mi kettőt a 60. perc környékén. 2-1 volt, mindenki meg volt győződve, hogy úton vagyunk Raleighba, de ekkor a 70. percben kaptunk egy gólt… "semmi baj, max. lesz hosszabítás vagy tizenegyes, meg tudjuk csinálni!" De nem(!), az utolsó percben valami nagyon magyar dolog történtik… 30 másodpercel a vége elött kapunk egy hatalmas potya gólt, és mindenki tudta, hogy ez a vége. Mindenki sírt aznap este, senki nem értette, hogy történhet ilyen, kivéve én… aki végig nézte ezt ezerszer a saját válogatottjánál (persze akkor amikor még döntetlenre tudtunk állni a 89. percben, nem pedig 8-1es hátrányból esélytelenül vártuk, hogy leteljen az idő).

Miután kipihentük magunkat, jött  "Költöztessük el a házat és építsünk újat egy hét alatt" nevezetű program… ami jól hangzott azelőtt, mielőtt elkezdtük. Röviden annyi a sztori, hogy felpakolták a régi házat egy erre a célra gyártott kamionra, majd elvitték. 2 héttel ezután (itt már egy hét csúszás van) hozták az újat, majd elkezdték a munkálatokat, és valamit mindig elszúrtak a munkások, így még mindig nem költöztünk be, pedig december 6.-a van!!!! Boldog Mikulást:))

November közepén elmentemünk Charlottba, ahol este egy magántúrán vettünk részt a Billy Graham Libraryban. Itt ismertük meg John White-ot, aki a múzeum biztonsági őre, és miután mindketten játszottunk dalokat a múzeum Steinway zongoráján, megkértük, hogy vigyen el ötünket vasárnap egy igazi fekete templomba. A hely nagyon érdekes volt, csak mi voltunk fehérek (!), pont olyan mint a filmekben: zene, tánc és üvöltözés!!! Szombaton, visszamentünk a múzeumba, és Billy Graham volt anyukájának az asszisztensével ebédeltünk, aki sok érdekes történetet mesélt  Mr. Graham gyerekkoráról. A könyvtárból a Bobcats arénájába mentünk, ami pontosan Downtown Charlotteban van, nem is kell mondanom, hogy LeBrone lenyűgöző volt, még látványosabb  mint a tv-ben…

A következő hétvégén Raleighba mentem a családdal, ahol nagyon nem volt időm körülnézni, de megismertem Zak-et aki a 3. legfiatalabb gyerekük, és aki majd jövő nyáron fog összeházasodni egy lányal, akivel már 5 éve járnak. Miután visszatértünk Bumcombe County-ba 2 napot kellett csak suliba menni a Thanksgiving breakig:) Az első hálaadásom, egész jól sikerült, jó volt a pulyka és 28-an voltunk… MAJDNEM az egész család ott volt:DD

Most pedig éppen Nashvillben vagyunk, mert még szeptemberben meghívott minket Marty Stuart a tévéshowja forgatására. Tegnap érkeztünk Mauryval (5 és fél óra autózás után) és rögtön a stúdióba mentünk, ahol épp elértük a forgatás végét, majd visszanéztük vele az egész leforgatott showt. Ezután neki rögtön el kellett mennie, mert ma reggel indult Kaliforniába a koncertjére. A stúdióból egy Gyros étterembe mentünk, ahol a tévén láttuk, hogy meghalt Nelson Mandela (ez eléggé lehangolt), szerintem kétségtelenül ő az egyike a 20. század 3 legnagyobb békeharcosnak (MLK, Gandhi, Mandela). Az elkövetkezendő 3 napban találkozunk majd a zeneipar pár fontos alakjával, de erről majd írok jövőhéten bővebben, mert ez megér egy új posztot.

BARNII

CHAPTER TWELVE

New York, New York… Elbúcsuztam tőle, de remélhetőleg nem sok időre. Vasárnap reggel 8kor, elsők között voltam az Empire State Building tetején, valamint Riversideon sétálgattam és hajókat fotóztam (mint utobb kiderűlt nem azt amit kellet volna……..), majd elmentem megnézni a Foxwood Theatreben a Spidermant. Aki ismer az tudja mennyire távol állok a szuperhősős dolgoktól, és így a pókembertől is, de úgy jöttem New Yorkba ha van lehetőségem, akkor ezt biztos meg szeretném nézni. De miért is?! Az indok egyszerű, ez a broadway első számú musicalje már 3 éve, és minden box office rekordott megdöntött… jaa és a legfontosabb, hogy a U2 írta a zenéjét:) Ami a legmeglepőbb volt, hogy elég csúnyán beszéltek benne, pedig azért voltak kisebbek is a színházban, s megállapítottam, hogy simán lehetne az Alföldi broadway rendező, mert a világ legsikeresebb darabja egyedül a költségvetés miatt lett ugyanolyan mint egy itthoni, amúgy rosszabb lett volna… A külömbség annyi, hogy ha itt valamit megálmodik valaki akkor a pénz biztos nem fog a megvalósítás útjába állni. Az egyik legfontosabb, hogy a zenén se spórolnak:) Otthon, nem nagyon voltam musicaleken, mert az első pár elvette a kedvemet… azért van külömbség ha Edge írja a zenét és Bono a szöveget, mintha pista bácsi a körútról. S nem akarom leszolni pista bácsit, csak hát nem ugyanaz a szint…. mint ahogy a színészek se! A több mint 350 millió emberből azért elég könnyű pár jót találni, főleg ha sok pénz áll a college-ok rendelkezésére, hogy képezzék őket… és igen, ez akkora külömbséget eredményez, hogy a legtöbb magyar musical énekesnek esélye se lenne szerephez jutni itt, Bereczkit pedig még a nézőtérre se engednék be…

Upper East Side-i kutyasétáltató 

Time Square

The Plaza Hotel

Nagyon féltem, hogy 5 nap nem lesz elég New Yorkra, de mindeki megnyugodhat, erre egy élet se elég. Ha turistaként érkezel, akkor 3 nap alatt, megnézheted egész manhattant és brooklyn downtownt is (felületesen!!!), de manhattan olyan amit mi nem tudunk kimeríteni, csak ő a pénztárcánkat:) Képzeld el, hogy minden héten játszik a Knicks, a Rangers, a Nets, a Jets, a Giants, a Red Bulls, és még ezernyi más csapat. Jaa és áprilistól szeptemberig még a Yankees és a Mets is. Egy ilyen eseményre 90 dollár a legolcsóbb jegy. A Broadwayon is havonta egyszer bemutatnak valami érdekességet és a jegyek 100 dollártól kezdődnek. S ugye a koncertek az MSG-ben, a Radio Cityben, vagy esetleg a több száz aréna és klub közül valahol. Volt időm és össze számoltam, hogy mától áprilisig 32 olyan koncert van amire elmennék. S akkor még nem beszéltem a kiállításokról, éttermekről, vásárlásokról és sporteseményekről… Egyszóval new york mindig tud valamit ajánlani nekünk, csak valószínűleg nem tudunk fizetni neki mindig. Kérdezősködtem valamint utána olvastam a manhattani életnek. Azt mondják itt nincs középosztály, amit a trulia.com segítségével én is megállapítottam. Az átlagos 1 szobás lakás 2700 dollár+adó+közösköltség, szóval 3300 minimum. és ilyenkor egy egyszobás lakásról beszélünk! 3300 dollár ugye 660 000 forint (ha éppen nem mond semmi hülyeséget a Matolcsy), és akkor egy kis lakásban laksz valahol a nagy almában. Ennyi pénzből budapesten jóformán medencés, rózsadombi házat kapsz. Azt mondják, hogy a manhattani élet 6-7000 dollár/ hó. Viszont ami érdekes, hogy a ruhák, ételek olcsóbbak mint ashevillben, szóval ha kifizeted azt a "kis" lakbért, akkor olcsóbban élhetsz mint North Carolinában (de ez még mindig nagyon drága…)

Végezetűl az Upper East Sideról annyit, hogy egyedűl a 5th és Madison Avenue közötti rész, valamint a Park Avenuen olyan fancy, ahogy egyes filmek leírják az egész kerületet. Az East side keletebbi része, "csak" jómódú (ez még mindig azt jelenti, hogy magyar felső 10 000).

Imagine a Central Parkban

Snapchat Mr. Lettermantől

Manhattan

ui: Köszönök mindent Lauráéknak, Anyáéknak, Maury Scoobenak, John Cipolininek, a Foreman családnak és mindenki másnak:)))

A zene a Spiderman Brodway főcímdala:

Barnii

CHAPTER ELEVEN

Most van az első nagyobb szünetünk a suliban (4 nap), valamint a házunk költözik Ashevillben, ezért erre az időpontra tettem a new yorki utazásomat. Péntek délelőtt indultam Ashevilleből Charlotteba,  ez egy 35 perces repülő út volt, amit nagyon élveztem, mert mivel alacsonyan repültünk, ezért látni lehetett csomó olyan helyet, ahol már jártam a családdal vagy a sulival (pl. a Charlotte melletti 14 pályás soccer komplexum). Charlotte ugye a US Airways bázis repülőtere, így 4 terminálról indulnak gépeik, és nekem mindössze 45 percem volt az átszállásra. Szerencsém volt mivel a Maury ismeri a reptér igazgatóját, és megadta nekem a számát, így amikor megérkeztem akkor rögtön küldte, hogy merre kell menjek és ott várt a másik terminálban, ahol beszélgettünk 30 percet (így utolsóként szálltam be a gépbe). Nagyon kedves ember amúgy, és van egy saját kis stúdiója, így meg is beszéltük, hogy a play-offs után meglátogatjuk őt Charlotteban és zenélünk egyet, valamint upgradeolt a New Yorki járatra, és majd ha tud akkor majd upgradeol Budapestre is januárban. New Yorkban a La Guardian reptéren landoltam… hát igen ez nagyon félelmetes volt, csak 1 méterre voltunk a víztől és nem láttam a kifutópályát. Nagyon megijedtem, utána 15 percig még nem tudtam megnyugodni!!! A reptér borzasztó ronda, de legalább közel van a városhoz.

Hotel Empire

The Lake (Central Park)

Na de egy kicsit New Yorkról, ha itt élnék akkor biztos, hogy Greenwichben. Az a hely egyszerüen tökéletes, nagyon csöndes, elég zöld, biztonságos, nem olyan drága, és 5 perc a Madison Square Garden, Rockefeller center, stb…

A business negyed nagyon szeles, és sok az építkezés ezért annyira nem élvezhető az a rész. Little Italy nagyon aranyos, és nagyon sok olasz étterem van (holnap majd kipróbálok egy olyat, ahol csak szicíliai dolgozók vannak). Midtown borzasztó, az a hely még városnézésre se jó, viszont ha kicsit feljebb megyünk az 50. utcától egészen a central parkig nagyon szép, a 5th avenue azon részén van a Louis Vuttion, Henri Bendel és egyéb luxus üzletek. Az 59th utca, pedig mindennek a teteje, ott van a híres Apple Store, a Pláza hotel, Prada bolt…. és ha tovább megyünk északra, akkor az east sideon a 5th és a lexington között csak luxus házak, portásokkal valamint fekete lincoln town carokkal.

Dakota-ház (West Side)

A "Jóbarátok-háznál" (Greenwich Village)

Eddig volt  a Grand Centralnál, Little Italiban, China townban, Madison Square Gardenben, Time Squaren, Business negyedben (az új WTC majdnem kész!!!), East Sideon, West Sideon és persze a Central Parkban. Ez a hatalmas zöldterület, hihetetlenül karban van tartva. És gyönyörű a kilátás a Belveder Castle-ből. Nem is akarok többet írni most, csak képeket küldeni…. és persze egy zenét:)

The Garden.... hát igen ez éri nekem a legtöbbet itt:)

A Rockefeller Center elötti híres korcsolya pálya.

Central Park a Belveder-Castleből!

The New York Palace (ez még nem a Pláza Hotel!!!)

Háttérben a Szabadság-szobor:)

Taxik Greenwichben:)

:)

Barnii

CHAPTER TEN

Heyy mindenki:))) Elösszőr is bocsánat, hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem.

Az elmúlt hetekben elég kevés szabadidőm volt, így nem jutottam el idáig.

Tegnap volt az utolsó regular season meccsünk, és 13-0-0 val zártuk a konferenciát, szóval a sulink back to back conference champions!!! A tegnapi meccs senior night volt, ami azt jelenti, hogy a meccs elött egy ceremonia keretében minden végzőst, plusz engem köszöntöttek, valamint mezeket kaptunk és beszédeket mondtak rólunk. Én ma vissza is szolgáltattam a mezemet, mert a felirat "KOVESOI" volt, de majd csinálnak nekem újat. 

Jövőhéten megkapjuk a "Conference Champions" szettet és jelenleg megemeltük a heti ötszöri 1,5 órás  edzéseket 2-2,5re, mert 10 nap "pihenőnk" van a play-offig, amit nagyon szeretnénk megnyerni, de sajnos nincs sok esély…

A suliban továbbra is zajlik az élet, néha vidáman, néha veszélyesen. A vidám részbe tartozik, a dobolás és táncolás az ebédlőben nap mint nap, valamint az órák továbbra is jó hangulatuak. S hát egy gyerek a töri órán megkérdezte tőlem nagyon komoly tekintettel "Héé, te ugye akkor itt most egy  hotelben laksz?!" Valamint megtudtuk kedvenc cheerleadereim véleményét is akik szerint a vikingek a pajzsukat biztos a delfinek elriasztására használták…

Spanyol óra  a suli parkjában

S hát a rosszabb része a sulinak a veszély… Minden hónapban van, tűzpróba és támadás próba, ebből az utóbbira fektetnek nagyon nagy hangsúlyt. Az amerikai iskolák többsége ha van rá keret akkor alkalmaznak rendőröket és biztonsági őrőket, nálunk pl. 3 rendőr és néhány biztonsági van. Ugyan eddig nem értettem miért, mivel itt mindenki olyan kedves… de előzőhéten kiderült, hogy sajnos van értelme. Ugyanis pénteken két 15 éves gyereknél fegyvereket találtak, ami kisebb pánikot váltott ki a tanárok és tanulók között az elmúlt napokban. De szerencsére az igazgatóság valamint a biztonsági emberek nagyon jól kezelik ezeket. Mindenki várta egész hétvégén, hogy mi lesz a lépése az igazgatónak, és egy nagyon meglepő választ kaptunk hétfő reggel, a szokásos reggeli beszédében: "Kedves gyerekek, a mai naptól kezdve megnyitjuk az iskola buszok parkolóját is nektek, így mától már nem csak az iskola épületében lehettek reggel 7 és 8 között". Az iskola buszok parkolója amúgy egy nagyon szép hely, szép kilátással… de ennél jobb döntést nem is hozhatott volna, az ő felelőssége megvédeni minket, és ezt úgy teheti meg a legkönyebben, ha teret ad az ügyes-bajos üzletek lebonyolítására, a sulin kivűl…

Mezek a senior night előtt:)

Naplemente Greenvilleben (South Carolina)

Én teljesen egyetértek, nem az ő feladata ezzel foglalkozni, ez a szűlök és a rendőrség dolga, neki csak azt kell elérnie, hogy az iskola 100%ban biztonságos legyen. Amúgy nagyon bírom őt, North Carolinában mindenhol beosztják a diákokat egy 20 perces ebédszünetbe (amiből 3 van). Nálunk ezt 60+10 percben oldják meg, hogy mindenki élhesse a magánéletét nyugodtan. Valamint a telefon szabályok is lazábbak, és egyéni munka esetén lehet használni az órákon is, és az amerikai iskolákra annyira jellemző verekedések és balhék száma 75 százalékkal csökkent az elmúlt 2 évben. Egyszerüen olyan sulit csinált, ahol a balhés embereknek nincs idejük és kedvük verekedni, mert mindig van valami jobb dolog. Szóval összeségében jól mennek a dolgok:)

ui: Most már jó lenne, ha az amerikai kongresszus és szenátus tető alá hozna valami megállapodást a fegyvertörvénnyel kapcsolatban, mert az nem működik, hogy a héten 2 iskolában is megöltek tanárokat...

Play-off Warm Up!!!

Barnii

CHAPTER NINE

Tegnap óta valami fura érzés van bennem, nem nagyon tudom, hogy hogyan tudom majd itthagyni csak úgy ezt a helyet. Pénteken volt a homecoming, amikor régi diákok visszajönnek, és egy nagy amerikaifoci meccs keretében mindenki a sulit ünnepli. Itt mindenki ugyanúgy utálja a tanulást mint otthon. De mindenki imádja az Owen Warhorses-t, és emiatt a Charles D. Owen High is elviselhető lesz. De hát ez nem egy és ugyanaz?! Nem igazán… az elöbbi a tanulók közössége, az utóbbi pedig a tanulás. A Warhorses egy olyan fogalom itt amibe beletartozik az amerikaifoci, soccer, cheerleaderek, röpisek, szóval mindenki. S ez a több mint 1000 fős közösség valahogy nagyon egységes. S hogy mi teszi elviselhetővé a sulit? Hát az, hogy a tanárok egytől egyig a Warhorsesnak szentelik az életüket. 2 féle tanár van, az egyik aki valamilyen edző státuszban van egy csapatnál, vagy olyan tanár aki lelkes szurkoló. A péntek esti meccsek arról szolnak, hogy az egész suli együtt van, a tanárok hozzák a saját családjukat (természetesen a gyerekek is talpig vörös-fehérben vannak) és mindenki egyként ujjong, amikor az igazgató a végzős osztályal ugrál a Harlem Shakere a stadion közepén. A homecoming meccs félidejében a frissen válaszott végzős király és királynő,  az egyes évfolyamok képviselőivel  egy 12 fős cabriokból álló konvojal ment körbe a stadionban.
Hogy miért nem szeretjük magyarországon a sulit? Azért mert mindenkinek csak a dolgozatok,  a stressz, és a végeláthatatlan tananyag jut eszébe róla, nincs egy olyan dolog ami összehozná az embereket, ami miatt úgy érezné magát az ember, hogy tényleg van értelme bemenni minden nap. Nem ritka a barátság a tanárok és a diákok között sem, itt hisznek abban, hogy a közeli viszony jobb munkát eredményez, mint a távolságtartás. S hát igen, amerika a  sportokban sikeres, az ország működik, a GDP rendben van. 30-40-50 éve is ez volt a szisztéma, szóval még azt se lehet mondani, hogy majd amikor ez a generáció felnő akkor nem fog… mert fog!Ja hát és a magyar rendszer sose működött… S az a legnagyobb baj, hogy ugy látszik jó pár év(tized)ig nem is fog. Volt 1-2 tanárom az NLGben akik olyanok mint az itteniek, de sajnos a többség nem, és ez azért lehet mert maga a rendszer nem engedi meg, hogy ilyenek legyenek.

Homecoming game

Pep Rally

Nem kéne cabriokal furikázni a diákokat, és iPadeket venni… ez csak akkor lehetséges egy public schoolnál ha van pár sikeres sportcsapat akik 30-40 000 dollárt keresnek hetente a sulinak. Szimplán csak pár dolgot kéne átalakítani, kicsit lazitani és átértékelni, hogy mi az amire több hangsújt kéne fektetni, és mi az ami értelmetlen, berögzött hülyeség.

Remélem, hogy valami csodatörténik valamikor, és nekünk is lesz oktatási rendszerünk:)

Barnii

CHAPTER EIGHT

1 hete lett vége a szezon felének és a sulim 6/6 meccset nyert, így elsők vagyunk a konferenciában. Ha megnyerjük a konferenciát, akkor a rájátszásban akkor a többi konferencia győztesével küzdhetünk az állami bajnokságban. A sulink még sose nyerte meg az állami bajnokságot, s ez az utolsó jó éve a sulinak ugyanis a kezdő csapatban 6 végzős van és ugye plusz én aki nem lesz itt jövőre. Lényegében az egész védősor, a fél középpálya és a kapus nem lesz jövőre, s nagyon nincsen utámpotlás ezekre a posztokra, szóval most vagy soha!

Ezen a héten Spirit Week van a suliban, ami olyan mint egy hosszú diáknap. Minden napnak van valami tematikája, és a tanárikar meg a végzős osztályok minden nap beöltöznek, valamint még sok diák az egyéb évfolyamokból. Hétfőn Superhero Day volt, kedden Farm Day, szerdán Movie Day. Ma (csütörtökön) Decade Day lesz, valamint a 4th period-ban lány amerikaifoci a stadionban. S pénteken pedig Owen Spirit Day lesz, ami a büszkeségről szól igazából. Valamint péntek este van a Homecoming Football Game, ami a legnagyobb esemény a suliban.

Ami érdekes, hogy itt mindenkinek kell fizetni a jegyekért…a szülőknek, a tanulóknak szóval mindenkinek. A lányfoci meccsre 1 dollár a jegy, a homecoming gamere 7, a mi soccer meccseinkre pedig 5 dollár. Nem véletlen, hogy ennyi energiát fektetnek a sportba, ugyanis minden este 1 vagy 2 sport esemény van, és csak a péntek esti meccs hozhat 20 000 dollárt a sulinak.

Foods class

Német étterem Black Mountainban (és igen, ez igazi német volt:))

Owen Pride

A büszkeségről szerintem még nem is írtam, itt mindenhol olyan feliratok vannak a suliban, hogy "Feel the pride at Owen High". S mindenki a suli polójába, pulcsijába, sáljába jön suliba a fontosabb meccsek napján. Természetesen ezernyi szuvenirt lehet venni, a környék boltjaiban. A Wallmart meg az Ingles is tele van mindenféle Owenes szuvenirekkel. S nagyon sokan visszajárnak a suliba a régi diákok közül és anyagilag vagy egyéb módon támogatják. A suli természetesen szegénynek tartja magát, de itt kicsit mást jelent ez a fogalom. Példáúl, hatalmas a pazarlás Foodson, legutóbb 50 darab krumplit dobtunk ki a kukába, mert csak annyi volt a dolog h profin szeletelni tanultunk… szóval aznap körülbelül olyan 150 krumplit dobtak ki az órák során. Meg mindig papirt nyomtatnak, a legfeleslegesebb dolgoknál is. Az iskolában 4-5 éves Hp lap topokat használunk ha órán kell keresni valamit az interneten, de pár hét múlva jönnek az iPadek… ennyit arról, hogy a suli szegény.

Barnii