CHAPTER THIRTEEN

Bocsánat, hogy ilyen sokáig nem irtam, de nem nagyon volt időm… amikor volt akkor pedig nem volt erőm írni.

Miután hazaértem New Yorkból, rögtön volt egy play-off meccsünk, amit simán megnyertünk, így izgatottan vártuk a szombati második fordulót, és már láttuk is a november 16.-ai raleighi döntőt magunk elött… hát igen, nem kellett volna! November 2.-án a csapattal elmentünk a Denny's-be egy közös reggelire, majd utána mindenki hazament, hogy ki tudjuk pihenni magunkat az esti meccsre. Amikor megérkeztünk a stadionba az szokásosan az öltözőbe mentünk, majd a meccs elött 40 percel kimentünk a pályára. Feltűnően sok ember jött el azon a szombaton az iskolába, s miközben az amerikai himnuszt hallgatam a pálya közepén, eszembe jutott, hogy talán ez az utolsó meccsem amerikában. Visszagondoltam arra a napra, amikor 22 óra utazás után megérkeztem az ismeretlenbe, és ott volt az edző a reptéren, nem tudott rólam semmit és én se róla, de ott volt! Vissza emlékeztem, hogy még 24 órája se voltam itt, amikor jet-laggel teli fejjel játszottam a szezonnyitó meccsen… Mikor vége lett a himnusznak, jött a szokásos taps, és a meccs elötti gyors eligazítás. Az első gólt a másik csapat szerezte a 20. percben, majd lőttünk mi kettőt a 60. perc környékén. 2-1 volt, mindenki meg volt győződve, hogy úton vagyunk Raleighba, de ekkor a 70. percben kaptunk egy gólt… "semmi baj, max. lesz hosszabítás vagy tizenegyes, meg tudjuk csinálni!" De nem(!), az utolsó percben valami nagyon magyar dolog történtik… 30 másodpercel a vége elött kapunk egy hatalmas potya gólt, és mindenki tudta, hogy ez a vége. Mindenki sírt aznap este, senki nem értette, hogy történhet ilyen, kivéve én… aki végig nézte ezt ezerszer a saját válogatottjánál (persze akkor amikor még döntetlenre tudtunk állni a 89. percben, nem pedig 8-1es hátrányból esélytelenül vártuk, hogy leteljen az idő).

Miután kipihentük magunkat, jött  "Költöztessük el a házat és építsünk újat egy hét alatt" nevezetű program… ami jól hangzott azelőtt, mielőtt elkezdtük. Röviden annyi a sztori, hogy felpakolták a régi házat egy erre a célra gyártott kamionra, majd elvitték. 2 héttel ezután (itt már egy hét csúszás van) hozták az újat, majd elkezdték a munkálatokat, és valamit mindig elszúrtak a munkások, így még mindig nem költöztünk be, pedig december 6.-a van!!!! Boldog Mikulást:))

November közepén elmentemünk Charlottba, ahol este egy magántúrán vettünk részt a Billy Graham Libraryban. Itt ismertük meg John White-ot, aki a múzeum biztonsági őre, és miután mindketten játszottunk dalokat a múzeum Steinway zongoráján, megkértük, hogy vigyen el ötünket vasárnap egy igazi fekete templomba. A hely nagyon érdekes volt, csak mi voltunk fehérek (!), pont olyan mint a filmekben: zene, tánc és üvöltözés!!! Szombaton, visszamentünk a múzeumba, és Billy Graham volt anyukájának az asszisztensével ebédeltünk, aki sok érdekes történetet mesélt  Mr. Graham gyerekkoráról. A könyvtárból a Bobcats arénájába mentünk, ami pontosan Downtown Charlotteban van, nem is kell mondanom, hogy LeBrone lenyűgöző volt, még látványosabb  mint a tv-ben…

A következő hétvégén Raleighba mentem a családdal, ahol nagyon nem volt időm körülnézni, de megismertem Zak-et aki a 3. legfiatalabb gyerekük, és aki majd jövő nyáron fog összeházasodni egy lányal, akivel már 5 éve járnak. Miután visszatértünk Bumcombe County-ba 2 napot kellett csak suliba menni a Thanksgiving breakig:) Az első hálaadásom, egész jól sikerült, jó volt a pulyka és 28-an voltunk… MAJDNEM az egész család ott volt:DD

Most pedig éppen Nashvillben vagyunk, mert még szeptemberben meghívott minket Marty Stuart a tévéshowja forgatására. Tegnap érkeztünk Mauryval (5 és fél óra autózás után) és rögtön a stúdióba mentünk, ahol épp elértük a forgatás végét, majd visszanéztük vele az egész leforgatott showt. Ezután neki rögtön el kellett mennie, mert ma reggel indult Kaliforniába a koncertjére. A stúdióból egy Gyros étterembe mentünk, ahol a tévén láttuk, hogy meghalt Nelson Mandela (ez eléggé lehangolt), szerintem kétségtelenül ő az egyike a 20. század 3 legnagyobb békeharcosnak (MLK, Gandhi, Mandela). Az elkövetkezendő 3 napban találkozunk majd a zeneipar pár fontos alakjával, de erről majd írok jövőhéten bővebben, mert ez megér egy új posztot.

BARNII

CHAPTER TWELVE

New York, New York… Elbúcsuztam tőle, de remélhetőleg nem sok időre. Vasárnap reggel 8kor, elsők között voltam az Empire State Building tetején, valamint Riversideon sétálgattam és hajókat fotóztam (mint utobb kiderűlt nem azt amit kellet volna……..), majd elmentem megnézni a Foxwood Theatreben a Spidermant. Aki ismer az tudja mennyire távol állok a szuperhősős dolgoktól, és így a pókembertől is, de úgy jöttem New Yorkba ha van lehetőségem, akkor ezt biztos meg szeretném nézni. De miért is?! Az indok egyszerű, ez a broadway első számú musicalje már 3 éve, és minden box office rekordott megdöntött… jaa és a legfontosabb, hogy a U2 írta a zenéjét:) Ami a legmeglepőbb volt, hogy elég csúnyán beszéltek benne, pedig azért voltak kisebbek is a színházban, s megállapítottam, hogy simán lehetne az Alföldi broadway rendező, mert a világ legsikeresebb darabja egyedül a költségvetés miatt lett ugyanolyan mint egy itthoni, amúgy rosszabb lett volna… A külömbség annyi, hogy ha itt valamit megálmodik valaki akkor a pénz biztos nem fog a megvalósítás útjába állni. Az egyik legfontosabb, hogy a zenén se spórolnak:) Otthon, nem nagyon voltam musicaleken, mert az első pár elvette a kedvemet… azért van külömbség ha Edge írja a zenét és Bono a szöveget, mintha pista bácsi a körútról. S nem akarom leszolni pista bácsit, csak hát nem ugyanaz a szint…. mint ahogy a színészek se! A több mint 350 millió emberből azért elég könnyű pár jót találni, főleg ha sok pénz áll a college-ok rendelkezésére, hogy képezzék őket… és igen, ez akkora külömbséget eredményez, hogy a legtöbb magyar musical énekesnek esélye se lenne szerephez jutni itt, Bereczkit pedig még a nézőtérre se engednék be…

Upper East Side-i kutyasétáltató 

Time Square

The Plaza Hotel

Nagyon féltem, hogy 5 nap nem lesz elég New Yorkra, de mindeki megnyugodhat, erre egy élet se elég. Ha turistaként érkezel, akkor 3 nap alatt, megnézheted egész manhattant és brooklyn downtownt is (felületesen!!!), de manhattan olyan amit mi nem tudunk kimeríteni, csak ő a pénztárcánkat:) Képzeld el, hogy minden héten játszik a Knicks, a Rangers, a Nets, a Jets, a Giants, a Red Bulls, és még ezernyi más csapat. Jaa és áprilistól szeptemberig még a Yankees és a Mets is. Egy ilyen eseményre 90 dollár a legolcsóbb jegy. A Broadwayon is havonta egyszer bemutatnak valami érdekességet és a jegyek 100 dollártól kezdődnek. S ugye a koncertek az MSG-ben, a Radio Cityben, vagy esetleg a több száz aréna és klub közül valahol. Volt időm és össze számoltam, hogy mától áprilisig 32 olyan koncert van amire elmennék. S akkor még nem beszéltem a kiállításokról, éttermekről, vásárlásokról és sporteseményekről… Egyszóval new york mindig tud valamit ajánlani nekünk, csak valószínűleg nem tudunk fizetni neki mindig. Kérdezősködtem valamint utána olvastam a manhattani életnek. Azt mondják itt nincs középosztály, amit a trulia.com segítségével én is megállapítottam. Az átlagos 1 szobás lakás 2700 dollár+adó+közösköltség, szóval 3300 minimum. és ilyenkor egy egyszobás lakásról beszélünk! 3300 dollár ugye 660 000 forint (ha éppen nem mond semmi hülyeséget a Matolcsy), és akkor egy kis lakásban laksz valahol a nagy almában. Ennyi pénzből budapesten jóformán medencés, rózsadombi házat kapsz. Azt mondják, hogy a manhattani élet 6-7000 dollár/ hó. Viszont ami érdekes, hogy a ruhák, ételek olcsóbbak mint ashevillben, szóval ha kifizeted azt a "kis" lakbért, akkor olcsóbban élhetsz mint North Carolinában (de ez még mindig nagyon drága…)

Végezetűl az Upper East Sideról annyit, hogy egyedűl a 5th és Madison Avenue közötti rész, valamint a Park Avenuen olyan fancy, ahogy egyes filmek leírják az egész kerületet. Az East side keletebbi része, "csak" jómódú (ez még mindig azt jelenti, hogy magyar felső 10 000).

Imagine a Central Parkban

Snapchat Mr. Lettermantől

Manhattan

ui: Köszönök mindent Lauráéknak, Anyáéknak, Maury Scoobenak, John Cipolininek, a Foreman családnak és mindenki másnak:)))

A zene a Spiderman Brodway főcímdala:

Barnii

CHAPTER ELEVEN

Most van az első nagyobb szünetünk a suliban (4 nap), valamint a házunk költözik Ashevillben, ezért erre az időpontra tettem a new yorki utazásomat. Péntek délelőtt indultam Ashevilleből Charlotteba,  ez egy 35 perces repülő út volt, amit nagyon élveztem, mert mivel alacsonyan repültünk, ezért látni lehetett csomó olyan helyet, ahol már jártam a családdal vagy a sulival (pl. a Charlotte melletti 14 pályás soccer komplexum). Charlotte ugye a US Airways bázis repülőtere, így 4 terminálról indulnak gépeik, és nekem mindössze 45 percem volt az átszállásra. Szerencsém volt mivel a Maury ismeri a reptér igazgatóját, és megadta nekem a számát, így amikor megérkeztem akkor rögtön küldte, hogy merre kell menjek és ott várt a másik terminálban, ahol beszélgettünk 30 percet (így utolsóként szálltam be a gépbe). Nagyon kedves ember amúgy, és van egy saját kis stúdiója, így meg is beszéltük, hogy a play-offs után meglátogatjuk őt Charlotteban és zenélünk egyet, valamint upgradeolt a New Yorki járatra, és majd ha tud akkor majd upgradeol Budapestre is januárban. New Yorkban a La Guardian reptéren landoltam… hát igen ez nagyon félelmetes volt, csak 1 méterre voltunk a víztől és nem láttam a kifutópályát. Nagyon megijedtem, utána 15 percig még nem tudtam megnyugodni!!! A reptér borzasztó ronda, de legalább közel van a városhoz.

Hotel Empire

The Lake (Central Park)

Na de egy kicsit New Yorkról, ha itt élnék akkor biztos, hogy Greenwichben. Az a hely egyszerüen tökéletes, nagyon csöndes, elég zöld, biztonságos, nem olyan drága, és 5 perc a Madison Square Garden, Rockefeller center, stb…

A business negyed nagyon szeles, és sok az építkezés ezért annyira nem élvezhető az a rész. Little Italy nagyon aranyos, és nagyon sok olasz étterem van (holnap majd kipróbálok egy olyat, ahol csak szicíliai dolgozók vannak). Midtown borzasztó, az a hely még városnézésre se jó, viszont ha kicsit feljebb megyünk az 50. utcától egészen a central parkig nagyon szép, a 5th avenue azon részén van a Louis Vuttion, Henri Bendel és egyéb luxus üzletek. Az 59th utca, pedig mindennek a teteje, ott van a híres Apple Store, a Pláza hotel, Prada bolt…. és ha tovább megyünk északra, akkor az east sideon a 5th és a lexington között csak luxus házak, portásokkal valamint fekete lincoln town carokkal.

Dakota-ház (West Side)

A "Jóbarátok-háznál" (Greenwich Village)

Eddig volt  a Grand Centralnál, Little Italiban, China townban, Madison Square Gardenben, Time Squaren, Business negyedben (az új WTC majdnem kész!!!), East Sideon, West Sideon és persze a Central Parkban. Ez a hatalmas zöldterület, hihetetlenül karban van tartva. És gyönyörű a kilátás a Belveder Castle-ből. Nem is akarok többet írni most, csak képeket küldeni…. és persze egy zenét:)

The Garden.... hát igen ez éri nekem a legtöbbet itt:)

A Rockefeller Center elötti híres korcsolya pálya.

Central Park a Belveder-Castleből!

The New York Palace (ez még nem a Pláza Hotel!!!)

Háttérben a Szabadság-szobor:)

Taxik Greenwichben:)

:)

Barnii

CHAPTER TEN

Heyy mindenki:))) Elösszőr is bocsánat, hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem.

Az elmúlt hetekben elég kevés szabadidőm volt, így nem jutottam el idáig.

Tegnap volt az utolsó regular season meccsünk, és 13-0-0 val zártuk a konferenciát, szóval a sulink back to back conference champions!!! A tegnapi meccs senior night volt, ami azt jelenti, hogy a meccs elött egy ceremonia keretében minden végzőst, plusz engem köszöntöttek, valamint mezeket kaptunk és beszédeket mondtak rólunk. Én ma vissza is szolgáltattam a mezemet, mert a felirat "KOVESOI" volt, de majd csinálnak nekem újat. 

Jövőhéten megkapjuk a "Conference Champions" szettet és jelenleg megemeltük a heti ötszöri 1,5 órás  edzéseket 2-2,5re, mert 10 nap "pihenőnk" van a play-offig, amit nagyon szeretnénk megnyerni, de sajnos nincs sok esély…

A suliban továbbra is zajlik az élet, néha vidáman, néha veszélyesen. A vidám részbe tartozik, a dobolás és táncolás az ebédlőben nap mint nap, valamint az órák továbbra is jó hangulatuak. S hát egy gyerek a töri órán megkérdezte tőlem nagyon komoly tekintettel "Héé, te ugye akkor itt most egy  hotelben laksz?!" Valamint megtudtuk kedvenc cheerleadereim véleményét is akik szerint a vikingek a pajzsukat biztos a delfinek elriasztására használták…

Spanyol óra  a suli parkjában

S hát a rosszabb része a sulinak a veszély… Minden hónapban van, tűzpróba és támadás próba, ebből az utóbbira fektetnek nagyon nagy hangsúlyt. Az amerikai iskolák többsége ha van rá keret akkor alkalmaznak rendőröket és biztonsági őrőket, nálunk pl. 3 rendőr és néhány biztonsági van. Ugyan eddig nem értettem miért, mivel itt mindenki olyan kedves… de előzőhéten kiderült, hogy sajnos van értelme. Ugyanis pénteken két 15 éves gyereknél fegyvereket találtak, ami kisebb pánikot váltott ki a tanárok és tanulók között az elmúlt napokban. De szerencsére az igazgatóság valamint a biztonsági emberek nagyon jól kezelik ezeket. Mindenki várta egész hétvégén, hogy mi lesz a lépése az igazgatónak, és egy nagyon meglepő választ kaptunk hétfő reggel, a szokásos reggeli beszédében: "Kedves gyerekek, a mai naptól kezdve megnyitjuk az iskola buszok parkolóját is nektek, így mától már nem csak az iskola épületében lehettek reggel 7 és 8 között". Az iskola buszok parkolója amúgy egy nagyon szép hely, szép kilátással… de ennél jobb döntést nem is hozhatott volna, az ő felelőssége megvédeni minket, és ezt úgy teheti meg a legkönyebben, ha teret ad az ügyes-bajos üzletek lebonyolítására, a sulin kivűl…

Mezek a senior night előtt:)

Naplemente Greenvilleben (South Carolina)

Én teljesen egyetértek, nem az ő feladata ezzel foglalkozni, ez a szűlök és a rendőrség dolga, neki csak azt kell elérnie, hogy az iskola 100%ban biztonságos legyen. Amúgy nagyon bírom őt, North Carolinában mindenhol beosztják a diákokat egy 20 perces ebédszünetbe (amiből 3 van). Nálunk ezt 60+10 percben oldják meg, hogy mindenki élhesse a magánéletét nyugodtan. Valamint a telefon szabályok is lazábbak, és egyéni munka esetén lehet használni az órákon is, és az amerikai iskolákra annyira jellemző verekedések és balhék száma 75 százalékkal csökkent az elmúlt 2 évben. Egyszerüen olyan sulit csinált, ahol a balhés embereknek nincs idejük és kedvük verekedni, mert mindig van valami jobb dolog. Szóval összeségében jól mennek a dolgok:)

ui: Most már jó lenne, ha az amerikai kongresszus és szenátus tető alá hozna valami megállapodást a fegyvertörvénnyel kapcsolatban, mert az nem működik, hogy a héten 2 iskolában is megöltek tanárokat...

Play-off Warm Up!!!

Barnii

CHAPTER NINE

Tegnap óta valami fura érzés van bennem, nem nagyon tudom, hogy hogyan tudom majd itthagyni csak úgy ezt a helyet. Pénteken volt a homecoming, amikor régi diákok visszajönnek, és egy nagy amerikaifoci meccs keretében mindenki a sulit ünnepli. Itt mindenki ugyanúgy utálja a tanulást mint otthon. De mindenki imádja az Owen Warhorses-t, és emiatt a Charles D. Owen High is elviselhető lesz. De hát ez nem egy és ugyanaz?! Nem igazán… az elöbbi a tanulók közössége, az utóbbi pedig a tanulás. A Warhorses egy olyan fogalom itt amibe beletartozik az amerikaifoci, soccer, cheerleaderek, röpisek, szóval mindenki. S ez a több mint 1000 fős közösség valahogy nagyon egységes. S hogy mi teszi elviselhetővé a sulit? Hát az, hogy a tanárok egytől egyig a Warhorsesnak szentelik az életüket. 2 féle tanár van, az egyik aki valamilyen edző státuszban van egy csapatnál, vagy olyan tanár aki lelkes szurkoló. A péntek esti meccsek arról szolnak, hogy az egész suli együtt van, a tanárok hozzák a saját családjukat (természetesen a gyerekek is talpig vörös-fehérben vannak) és mindenki egyként ujjong, amikor az igazgató a végzős osztályal ugrál a Harlem Shakere a stadion közepén. A homecoming meccs félidejében a frissen válaszott végzős király és királynő,  az egyes évfolyamok képviselőivel  egy 12 fős cabriokból álló konvojal ment körbe a stadionban.
Hogy miért nem szeretjük magyarországon a sulit? Azért mert mindenkinek csak a dolgozatok,  a stressz, és a végeláthatatlan tananyag jut eszébe róla, nincs egy olyan dolog ami összehozná az embereket, ami miatt úgy érezné magát az ember, hogy tényleg van értelme bemenni minden nap. Nem ritka a barátság a tanárok és a diákok között sem, itt hisznek abban, hogy a közeli viszony jobb munkát eredményez, mint a távolságtartás. S hát igen, amerika a  sportokban sikeres, az ország működik, a GDP rendben van. 30-40-50 éve is ez volt a szisztéma, szóval még azt se lehet mondani, hogy majd amikor ez a generáció felnő akkor nem fog… mert fog!Ja hát és a magyar rendszer sose működött… S az a legnagyobb baj, hogy ugy látszik jó pár év(tized)ig nem is fog. Volt 1-2 tanárom az NLGben akik olyanok mint az itteniek, de sajnos a többség nem, és ez azért lehet mert maga a rendszer nem engedi meg, hogy ilyenek legyenek.

Homecoming game

Pep Rally

Nem kéne cabriokal furikázni a diákokat, és iPadeket venni… ez csak akkor lehetséges egy public schoolnál ha van pár sikeres sportcsapat akik 30-40 000 dollárt keresnek hetente a sulinak. Szimplán csak pár dolgot kéne átalakítani, kicsit lazitani és átértékelni, hogy mi az amire több hangsújt kéne fektetni, és mi az ami értelmetlen, berögzött hülyeség.

Remélem, hogy valami csodatörténik valamikor, és nekünk is lesz oktatási rendszerünk:)

Barnii

CHAPTER EIGHT

1 hete lett vége a szezon felének és a sulim 6/6 meccset nyert, így elsők vagyunk a konferenciában. Ha megnyerjük a konferenciát, akkor a rájátszásban akkor a többi konferencia győztesével küzdhetünk az állami bajnokságban. A sulink még sose nyerte meg az állami bajnokságot, s ez az utolsó jó éve a sulinak ugyanis a kezdő csapatban 6 végzős van és ugye plusz én aki nem lesz itt jövőre. Lényegében az egész védősor, a fél középpálya és a kapus nem lesz jövőre, s nagyon nincsen utámpotlás ezekre a posztokra, szóval most vagy soha!

Ezen a héten Spirit Week van a suliban, ami olyan mint egy hosszú diáknap. Minden napnak van valami tematikája, és a tanárikar meg a végzős osztályok minden nap beöltöznek, valamint még sok diák az egyéb évfolyamokból. Hétfőn Superhero Day volt, kedden Farm Day, szerdán Movie Day. Ma (csütörtökön) Decade Day lesz, valamint a 4th period-ban lány amerikaifoci a stadionban. S pénteken pedig Owen Spirit Day lesz, ami a büszkeségről szól igazából. Valamint péntek este van a Homecoming Football Game, ami a legnagyobb esemény a suliban.

Ami érdekes, hogy itt mindenkinek kell fizetni a jegyekért…a szülőknek, a tanulóknak szóval mindenkinek. A lányfoci meccsre 1 dollár a jegy, a homecoming gamere 7, a mi soccer meccseinkre pedig 5 dollár. Nem véletlen, hogy ennyi energiát fektetnek a sportba, ugyanis minden este 1 vagy 2 sport esemény van, és csak a péntek esti meccs hozhat 20 000 dollárt a sulinak.

Foods class

Német étterem Black Mountainban (és igen, ez igazi német volt:))

Owen Pride

A büszkeségről szerintem még nem is írtam, itt mindenhol olyan feliratok vannak a suliban, hogy "Feel the pride at Owen High". S mindenki a suli polójába, pulcsijába, sáljába jön suliba a fontosabb meccsek napján. Természetesen ezernyi szuvenirt lehet venni, a környék boltjaiban. A Wallmart meg az Ingles is tele van mindenféle Owenes szuvenirekkel. S nagyon sokan visszajárnak a suliba a régi diákok közül és anyagilag vagy egyéb módon támogatják. A suli természetesen szegénynek tartja magát, de itt kicsit mást jelent ez a fogalom. Példáúl, hatalmas a pazarlás Foodson, legutóbb 50 darab krumplit dobtunk ki a kukába, mert csak annyi volt a dolog h profin szeletelni tanultunk… szóval aznap körülbelül olyan 150 krumplit dobtak ki az órák során. Meg mindig papirt nyomtatnak, a legfeleslegesebb dolgoknál is. Az iskolában 4-5 éves Hp lap topokat használunk ha órán kell keresni valamit az interneten, de pár hét múlva jönnek az iPadek… ennyit arról, hogy a suli szegény.

Barnii

CHAPTER SEVEN

Hey mindenki!

Az elmúlt napokban nagyon kevés szabadidőm volt, így nem tudtam írni, de most megpróbálom majd bepótolni az elkövetkezendő napokban.

Az elmúlt hetekben találkoztam amerika legnagyobb előnyével, a segítséggel! Az egyik csapattársam anyukája csütörtökön megtudta, hogy rákos. Az állapota stabil, de nem lehet tudni, hogy mi lesz… Az edző és a tanárok rögtön beszéltek vele és az egész foci csapat próbál tovább lépni a dolgon. A tegnapi meccsen a második gólt az érintett csapattársam szerezte ( 30 méterről ívelte a kapuba a labdát), s az egész stadion légköre megváltozott abban a pillanatban amikor a labda átszállt a gólvonal felett.

Spanyol órán, pedig az egyik csoporttársam ismerősének küldünk majd pénzt, aki Guatemalaban él és 3 testvére van. A családban kevesebb mint napi 1 dollár jut ételre, ennyi pénzből "eszik" 6 ember (220 Ft/ nap!!!!!!). A gyerek foci mániás, így focicipőt fogunk neki venni, valamint még 100 dollárt tervezünk küldeni.

Hogy ne legyen olyan szomorú ez a poszt, elmondom milyen hatással van a hóesés itt az  iskolákra. Ha fél inch (1,5 cm) hó hullik akkor már törlik a sulit. Minden iskolának 12 nap áll rendelkezésére, és ha ennél több napot akarnak törölni, akkor meg kell hosszabítani a tanévet annyi nappal ahányat pluszban töröltek. Az mesélték, hogy 2 éve a karácsonyi szünet után jártak két napot suliba, majd elkezdett esni a hó, így január 22.-éig nem jártak suliba, így gyakorlatilag több mint egy hónapig nem volt iskola.

A cheerleader csapat tagjaira mindig lehet számítani, ha rossz kedvem van, ugyanis akkora hülyeségeket tudnak kérdezni, hogy tuti felvidulok. A kedvencem tegnap volt, amikor az egyik lány megkérdezte, hogy ugye Magyarország Angliában van. De természetesen amikor a filmekről beszéltünk, már meg se lepődtem amikor megkérdezték, hogy a szinkronizált filmekben, magyar színészek játszanak-e. Nagy önbizalommal mondtam, hogy IGEN, a magyar Harry Potter sokkal jobb, mint Daniel Radcliffe. Majd utánna elmagyaráztam, hogy csak a hangot cserélik ki, de a színész ugyan az.

Jaaa és mégegy!! Az egyik csoporttársam oldalra fordult egyik órán és feltette a nagy kérdést:

- Hogy érzed magad itt?

(Mosolyogva válaszoltam, hogy jól.)

- S mikor mész vissza?

- Elvileg Januárban!

- Hát na figyelj egy dolgot fogsz nagyon hiányolni… az amerikai kaját! Tavaly voltam Mexicóban 2 hétre, és alig vártam, hogy vissza jöjjek és vegyek egy jó kis  Honey Bun-t!

Ez a beszélgetés nem vicc volt!!! Tényleg megtörtént, és halál komolyan gondolta… és ezzel nincs egyedül, szerintem a suli 2/3-a imádja ezeket az "ételeket".

Végezetül egy kicsit az otthoni diáknapról. Hát igen, ma van/volt a diáknapi kampány, amit nagyon vártam éveken keresztül, hogy eljöjjön. Sajnos nem lehetek ott, de nagyon remélem, hogy jól fog sikerülni a kampány, és valami kreatív újítás is lesz benne, a szokásos cukor dobálás mellett.

A kampányfilmeket megnéztem, és a "B-D" videója valahogy jobban átgondoltnak és tartalmasabbnak tűnik nekem, meg az itteni embereknek. Ettől függetlenül az egyik osztálytársam álltal rajzolt posztert látva, nagyon reménykedem, hogy az osztályom nyeri a szavazást, és ha még nem döntöttetek, akkor szavazzatok rájuk.

Barnii

CHAPTER SIX

Heyyy!

Leginkább az oktatási rendszererről fogok írni ma, mert az úgyis aktuális. Amerikában mint közismert, nem nagy hangsúlyt fektetnek a tanulásra, ami nem akkora baj. A Magyar oktatási rendszer a minél nagyobb lexikális tudást várja el a tanukóktól, és ezáltal a magyar emberek sokkal tájékozotabbak mint példáúl az amerikaiak. Itt sokan mexikót se tudják elhelyezni a térképen, pedig a szomszédjuk… s minden nap érnek fura meglepetések, de mégse tudok rájuk rossz szemmel nézni. Terjed a világban, hogy az amerikaiak hülyék és tájékozatlanok. Hát ez igaz, de sokkal jobb kevesebbet tudni és boldogan élni, mint mindent tudni és frusztráltan élni!

Az órák nagy része azzal megy el, hogy megtanítsák a tanulókat élni, ami hülyeségnek hangzik, de nagyon fontos, és otthon senki se foglalkozik ezzel.

Amerikában komoly hangsúlyt fektetnek a rasszizmus visszaszorítására, a bevándorlók elfogadtatására és a másik segítésére. Itt is jelen vannak ezek a problémák, mint ahogy már azt egyszer írtam, csak itt dolgoznak rajta, hogy ne legyen. Amerikában a mexikói bevándorlók nagy fejtörést okoznak az embereknek meg az államnak, mert az illegális bevándorlás és a fekete munkavállalás miatt nagyon le tudják nyomni az árakat, se ezzel háttébe szorítják az itt született embereket. Meg ugye egyik ország se szereti a bevándorlókat.

A mai spanyol óra így kezdődött:

- Tegye fel a kezét akinek a dédnagyapaja az Egyesült Államokban született? (A 23 fős csoportból 2 ember tette fel a kezét)

Ez után megnéztünk egy 30 perces filmet a bevándorlókról, majd Obamának a 2 nappal ezelötti beszédét erről a témáról. S az osztálynak kellett egy egyhangú véleményt alkotni a helyzetről, amivel mindenki egyetért. S ez az lett, hogy minden társadalom számára hasznosak a bevándorlók, lehet hogy nem fizet adót, de ő is ugyan úgy vásárol, öltözködik, utazik, s ezekkel mind a társadalmat támogatja. Nekem 2 nagyon jó barátom van aki bevándorló, az egyik mexikói a másik pedig jamaicai, és mind a ketten nagyon jófejek és teljesen elfogadják őket.

Kilátás a suliból

Röviden azt gondolom, hogy valami köztes állapotot kéne kitalálni magyarországon, mert az, hogy nagyon okosok leszünk az nem ér semmit ha közben emberileg nem vagyunk ott a világ élvonalában, és nem vagyunk toleránsak. Amig kiakarjuk küldeni a bevándorlókat és a kisebbségeket magyarországról, és nem akarunk együtt dolgozni nagyobb országokkal, vagy európai szervezetekkel, addig nincs értelme felvágni azzal, hogy mi milyen fantasztikusak vagyunk a tantárgyakból és okosabbak vagyunk mint más emberek. Lehet hogy okosabbak vagyunk, de kevesebbek is.

Tegnap este beszélgettem a Hunterrel este 11től hajnali 1ig a politikáról. Beszéltünk a fegyvertartásról, amivel egyetért, és úgy érzi, hogy max. egy pici szigorítás kéne. A válaszát azzal indokolta, hogy aki rosszra akarja haszálni az úgyis beszerzi, és ha a többi ember is tud venni akkor megtudják magukat védeni. Ez egy tipikus republikánus mondat, amiben van igazság, de szerintem azért ez így nem egész meggyőző számomra. Ezen kívűl még beszéltünk az arabtavaszról meg izrael helyzetéről, de ezen a téren egyértelmü volt a válasz, ugyanis ebben az egy kérdésben ért egyet igazán a demokrata párt és a republikánus.

S hogy ne csak a politikáról írjak, megpróbálom összefoglalni a legnagyobb eltéréseke Amerika és Európa között. Mivel már találkoztam korábban amerikaiakkal nem ért meglepetésként, hogy nem használnak kést az evéshez, valamint nagyon kevés dologhoz esznek ketchupot…. mindössze a hamburgerhez és a hot-doghoz, a sima húsokhoz és pizzához soha.

A társadalom nagy része nem vasal, és halál nyugottan jönnek be pizsama nadrágban és fürdőpapucsban a suliba. Pár napja főztem virslit, és teljes döbbenettel nézték, hogy vízben csinálom, mert ők szimplán bedobják egy serpenyőbe, és hagyják ott főni.

A szeptember 11.-ei töri óra legfontosabb témája: YOLO

Szeptember 11.-én napközben megemlékezés, este pedig egy szeretettel teli vacsora van az amerikai családoknál. Iyenkor mindenki arra gondol, hogy lehet, hogy másnap történik valami ami megváltoztat mindent, s emiatt örülni kell ennek az estének és egyben minden estének amig együtt vagyunk. Ki gondolta volna 2001 Szeptember 11.-én reggel 7kor, hogy az a nap át fogja formálni a világot. Attól a naptól kezdve, mindenki tudja, hogy amerika is támadható… és ez nem jó dolog. Ez elveszi az emberek biztonság érzetét és bizalmát. Magyarországon már senki nem bízik senkiben, itt amerikában egyenlőre nem zárják se a kocsikat se a házakat. A boltokban sehol nincs lopás gátló, van olyan benzinkút, ahol van első meg hátsó kijárat, s a hátsónál csak egy doboz van, amibe bele kell dobni pénzt. El se tudják képzelni hogy bárki is lopna. De az ilyen események, mint ami történt 12 éve, a szeretetet és a bizalmatlanságot erősítik, és az utóbbi nagyon rossz dolog.

Ezt a videót mindenkinek ajánlom, mert amennyire szomorú annyival közelebb hozza az embereket:

Barnii

CHAPTER FIVE

Heeey!

Az elmúlt napjaim nagyon izgalmasak voltak, többek között tegnap este voltam egy country koncerten a US Cellular Centerben, ami Asheville sportarénája (kb. akkora mint a Papp László Sportaréna). Azzal a bácsival voltam (Maury), aki Billy Grahamnek dolgozik, és a munkájának köszönhetően nagyon sok kapcsolata van, többek között a zenei világban is. Tegnap este egy olyan barátja (Marty Stuart) lépet fel akit 30 éve ismert meg a legjobb barátja, Johhny Cash révén , akinek a lánya hozzá ment feleségül. A házasságuk vállásal végződött, de Maury jóban maradt mind Cash-el, mind ezzel a country énekessel. Johhny 2003-ban bekövetkezett halála után azonban az ország déli régiójában igen fontos country zenei trónt felosztották, és az egyik uralkodója Marty lett. Az ország ezen része nagyon fontos szerepet játszik a zenei életben, mondhatni ez a kapu Los Angeles elött. Ha valaki itt befut, akkor nagy esélyel ér el Amerikában, majd az egész világban sikereket.

Tegnap este a backstageben nagyon sok emberrel találkozhattam, többek között az egész zenekarral, valamint egy lánnyal (akivel a facebookos képen vagyok). Mindenki azt mondogatta ott, hogy ez a 21 éves lány elött nagy karrier áll, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Nashvillbe él és ugyan az a csoport menedzseli mint Taylor Swiftet. Valamint a legutóbbi albuma igen kedvező kritikákat kapott, és a Billboard szerint is érdemes rá oda figyelni. Vele amúgy elég sokat beszélgettem, és kaptam tőle lemezeket, meg mondta, hogy kérdezzem meg a zenéjéről az európai embereket.

A koncert

A turné buszon miközben az énekessel beszélgettem (Marty Stuart), kiderűlt, hogy 1983-ban volt egy budapesti koncertje is, ami nem volt épp egy jó élmény számára, de hozzá tette, hogy amerikánk kívűl sehol nem érzi magát igazán jól. A turnébusz amúgy nagyon szép volt, nagyon sok szoba volt benne, meg jacuzzis fürdőkád, konyha, nappali. Egyszóval olyan mint egy guruló luxus ház.

Erről jut eszembe, hamarosan a mi házunk is gurulni fog, ami azt jelenti, hogy nem mi költözünk el, hanem a ház!:D

Ezt úgy kell elképzelni, hogy a házunkat darabokban elszállítják, majd az új házat szobánként ide hozzák és összeszerelik. Ez egy olyan 2 hetés procedúra és állítólag nagyon gyakori az e fajta "költözés". Magyaroszágon én sokszor hallotam ezt a mondatot: "Elköltöznék, de annyira szeretem ezt a házat, kár hogy nem lehet elvinni…" Hát el lehet!!! 

Nálunk pont ez a beszélgetés zajlott állítólag le csak fordítva, mert környéket szeretik, de a házat nem igazán.

  A zenekarral

Warhorses and Warlassies avagy... Üdv a suliban:)

Végezetül itt van egy kis összefoglalás az amerikai gyorsétteremekről:

Legjobbak: 

1. Chicken fil-A, itt tényleg normális húsból csinálják a dolgokat, és lehet nézni ahogy készítik, szóval ez az a hely amiről elhiszed, hogy tényleg nem egészségtelen! Legolcsobb hamburger: 7-8 $

2. Cook-Out, ízre kicsit hasonlít az elöbb felsorolt helyhez, de azért jóval zsírosabban készítik az ételt, de a hús legalább itt is minőségi. Legolcsóbb hamburger: 3-4 $

3. Wendy's, itt csak marhahúsból készült ételeket lehet venni, és minden esetben dupla húst tesznek a  hamburgerekbe, ami azt eredményezi, hogy muszáj innivalót is venned hozzá. Legolcsóbb hamburger: 6-7 $

Legrosszabbak:

1. Arby's, hát igen… egyértelműen ez a legrosszabb, ehetetlen szószok, ízetlen húsok… egyszóval borzasztó! Legolcsobb hamburgerek: 4-5 $

2. Taco Bell, szerintem erről már írtam, nincs mit elemezni rajta, nagyon olcsó és nagyon rossz. Legolcsobb hamburgerek: 1,5 $

3. Mc Donald's, hát ezt ismeri mindenki! Legolcsóbb hamburgerek: 1$

Hát és egy szám, attól a bizonyos lánytól:

Barniii

CHAPTER FOUR

Hello Mindenki!!!

Ez a hetem elég izgalmasan indult. Hétfőn nem volt suli Labor day miatt, így volt egy plusz pihenő napom. S a suliban az egyik lány medencés partyt szervezett, így meg volt életem első amerikai bulija, nem is akármilyen;)! Főleg a focicsapat tagjai voltak ott, valamint pár lány. Volt billiád, gitározás, jaccuzzizás, fürdés, egyszóval minden. Ami nagyon érdekes, hogy betartják az alkoholra vonatkozó szabályokat (nem úgy mint otthon), így mindenki Getoradet ivott, mert a sportolok éjjel-nappal azt fogyasztanak… otthon, az éttermekben, a meccsek alatt, és az iskolában is! Igen, igen az  iskolában van Getorade automata (nem is egy!). Ezenkívül még lehet venni mindenféle szénsavas innivalót is a suliban, de ásványvizet azt nem! Ez amúgy nem akkora probléma, mert 10 méterenként ivókutak vannak felszerelve a folyosón.

A Little Hungarian Deliből ;)

Szerdán megírtam életem első amerikai matekdolgozatát, ami egész jól sikerült. Majd a második "órában", World Historyn,  a tanár bekapcsolta a Cnn-t és azt néztük, mert most mindneki a Szíriai krízissel van elfoglalva. Erről sok vita van az iskolában az órákon is. Mert itt ugye lehet politizálni egymásközött a szünetekben, az órákon a tanárokkal és álltalában mindenkivel, ami szerintem nagyon jó dolog, de ennek alapelve, hogy az ember nyitott legyen a másik oldalra, nem úgy mint ahogy otthon teszi az emberek többsége. Én úgy látom, hogy ha amerikai lennék, akkor a republikános pártot támogatnám, de európaiként a demokratákkal értek egyett, mert mondjuk ki, a demokraták mindig is többet törödtek a külpolitikával. A két párt között az a legalapvetöbb külömbség, hogy a demokraták egy általános szabadságot akarnak nyújtani mindenkinek, így a bevándorlok, valamint a kisebbségek és a szegényebb réteg nagyrészt őket támogatja. Míg a középosztály és a vagyonosabb réteg a republikánusok oldalán áll, akik azt vallják, hogy az ember tisztességesen megkeresett pénzéből ne másokat lásson el az állam. Mindkettőben van igazság! De akármennyire is logikus mindkettő, az európai unió (így Magyarország is) sokat köszönhet annak , hogy amerikának jelenleg demokrata kormánya van. Na de visszatérve Szíriához, az én sulimban és egész North Carolinában a republikánusok vannak nagy főlényben. Így órákon a diákok általában egyhangúan amelett állnak, hogy nem kell beavatkozni a szíriai helyzetbe és inkább halljon meg az egész szíriai nép, minthogy amerikaiakat küldjenek oda (és igen, ez így elhangzott!). Ez a mondat nagyon kegyetlenül hangzik, főleg számomra… aki ismer az tudja, hogy hogyan viszonyulok a háborukhoz és a fegyverekhez. De úgy gondolom, hogy valamilyen szinten megérthető, én se örülnék, ha a családtagomat elvinnék katonának egy idegen földre, és nem lehetne tudni mi fog történni vele. Az egyetlen dolog amiben viszont egytől egyig minden amerikai egyetért, hogy nagyon sok háború lesz az elkövetkezendő években, és hogy egyik sem amerikai területén. S ugye 1 hét múlva 9/11, így nagyon kiváncsi vagyok, hogy milyen fejlemények lesznek a politikában, és ez milyen beszélgetéseget és vitákat fog kiváltani a suliban.

"I pledge allegiance to the Flag of the United States of America, and to the Republic for which it stands, one Nation under God, indivisible, with liberty and justice for all."

A szíriai helyzeten kívül, az emberek nagyon izgatottak a holnap esti NFL Kick off miatt. A suliban van sok TV a folyosókon és az ebédlőben, így szünetekben, valamint a S.M.A.R.T Lunch alatt az előző szezon legjobb NFL pillanatait nézhetjük, ami nagyon jó hangulatot varázsol a suliba.

S a hét felfedezése: amerikában nincs olyan mértékegység ami egyezne a magyar mértékegységekkel!!! Erre Foods alatt döbbentem rá, amikor egy quiznél betűk voltak csak megadva és foggalmam se volt h mit jelentenek… majd utána a tanár adott egy lapot ahol le vannak írva a mértékegységek, s a 80%ról még életemben nem is hallottam. De természetesen, foggalmam sincs h milyen magas, vagy hány kiló vagyok mert azt is másban mérik, és akkor nem is beszéltem ugye az időjárásról. Szóval ha nincs nálam a telefonom, akkor foggalmam sincs mi éppen mennyi, és ez igen zavaró.

Let's go Warhorses!!!

PS: Minden ismerősömnek, aki középiskolába jár, sok sikert és túlélést kívánok! Én már több mint 2 hete járok suliba (85 perces "órákkal"), és mint már mondtam minden nap ugyanaz a 4 órám van, szóval csütörtök-pénteken alvásból nincs hiány. Jaa és az amerikaiak 4 hónap alatt végig veszik az  egész világtörténelmet. Nem hittem a szememnek az első töri órán amikor Coach Lyda kiosztotta a tervet, de azóta rájöttem, hogy lehetséges… Így zajlik egy törióra (amikor nem CNN-t nézünk): 

"Volt a Homo Sapiens, aztán a Neandervölgyiek, majd a Homo Sapiens Sapiens.

Oke most akkor lapozzatok és olvassátok el ezt a 3 sort Summérról, aztán megyünk tovább Egyiptomra…."

Szóval összeségében nem kell hiányozni ahhoz, hogy lemaradj egy anyagrészről, hanem elég ha kimész 2 percre a mosdóba és máris párszáz év kimaradt az életedből.

A zene pedig: #US History #Country #Freedom #Pride #Springsteen… szóval nagyon amerikai ;)

Barniii

CHAPTER THREE!

Hello Mindenki!

Ez a poszt főleg a zenéről fog szólni, de azért lesz benne vallás, jótékonykodás és suli is!

Az elmúlt hetekben nagyon sok emberrel találkoztam és beszélgettem. Ez idő alatt sikerült felmérnem, hogy az Egyesült Államok dél-keleti részén milyen zene a "menő" és mi az amiről hallani sem akarnak.

Nem ért csalódás a korosztályombeli lányok zenei ízlése terén… amerikában is tombol a One Direction és a Bieber láz. 

A fiúk körében pedig a legnépszerübb az alternatív rock és természetesen a rap  amerikai képviselői, mint példáúl az Imagine Dragons és a One Republic valamint Eminem és Kid Cudi. S a legnépszerübb (akire nem is gondoltam volna): B.O.B.

Őszíntén szólva 1 számos előadónak gondoltam, de kiderült, hogy nem az, csak egy száma jutott el az európai közönséghez. A fentieken kívül természetesen hallgatnak ők is Macklemoret és kis mennyiségben David Guettát. Viszont ami érdekes, hogy amerikát nem érte el az elektronikus zenei láz. Azt gondolnánk, hogy a dél-keleti vidéken ahol megrendezik a híres Miami-i Ultra Music Festivalt, ott nagyon népszerű, de mégsem…

Martin Solveig nem mond senkinek semmit, a "Hello"-t még életükben nem halloták az sulitársaim. Avicii témában egész közvélemény kutatást készítettem, az elmúlt 2 hétben minden szembejövőt megkérdeztem délután a suliban, így kiderült, hogy 160 emberből mindössze 1 ember ismeri név szerint, és miután mindenkinek lejátszottam a "Wake Me Up" vagy az "I Could be the One" című számot kiderült, hogy nem csak a nevét nem ismerik. mindössze 22 ember hallotta a számok valamelyikét. A megkérdezettek között volt Boston-i, Wisconsin-i, Atlanta-i, Vermont-i, Texas-i. Szoval az ország minden részéről…

Így kijelenthetem, hogy amerikában nem ismerik az elektronikus zene európai képviselőit, pedig megvoltam győződve, hogy mindenki ismeri őket, ugyanis annyi amerikai koncertjük van. De valószínüleg amit mi gondolunk azt Hollywood alapján gondoljuk, és az nem az igazi amerikai társadalom ízlését tükrözi.

Ami még nagyon népszerű (főleg a Redneckek körében) az a Country, valamint amit általában minden amerikai szeret, az a Gosspel és egyéb vallásos zenék, de ezt nem hallgatják külön csak örülnek ha mondjuk a rádióban véletlenül az szól. Ami viszont érdekes, hogy nagyon elutasítják Snoop Doggot. Az ország ezen részén, az emberek nagyon nagy százaléka a republikánus pártot támogatja és a konzervatívabb vallási gyülekezetek valamelyikébe tartoznak. S e két dolog hatására a drogokról, szexről, és italról szoló számokat szinte tilos hallgatni. Amikor az én telefonomról hallgattunk zenét a kocsiban és véletlenül a Young, Wild and Free című számot játszotta le, szó nélkül át kapcsolták, majd előadást tartottak, hogy a szövege milyen megbotránkoztató. Snoop Doggot egyedül a nem konzervatív emberek hallgatnak, akik főleg a színesbőrüek közül kerülnek ki, velük viszont jót lehet beszélgetni arról, hogy mit szólok ahoz, hogy Doggból Lion lett, majd Lionből Dogg.

Amerikai foci meccs:)

Dehogy mit hallgatnak európából ha nem elektronikusat? Hát… leginkább semmit! Nem ismerik a brit popot, nem ismerik az európai alternatív zenekarokat. A legnépszerübb európai zenekar (mint már említettem) a One Direction, de őket leszámítva talán azt mondanám hogy az Of Monster and Men. Az ő két- három slágerüket mindenki ismeri, sokat játszák a rádiók és az iskolai  fúvos zenekar is feldolgozta a Little Talks-t. Amiket leírtam az egy átlagos amerikai tizenéves zenei szokásait tükrözi az ország egyik "legamerikaibb" részén. S természetesen ez külömbözik a nagy metropoliszokban élő fiatalok szokásaitól (New York, LA, Chicago stb…). De mondjuk az európai előadók a New York-i Madison Square Gardenben is jó esetben össze tudnak hozzni egy teltházas koncertet (15-20 000 ember) ami azért nem nagy teljesítmény egy olyan városban ami a Metropolitan areaval együtt 19 millió lakost számlál.

Ha lehet ilyet mondani akkor ez a legjobb Fast food étterem.

A vallásról még annyit, hogy nagyon vallásosak az emberek és be is tartják a fiatalok a bibilia és az egyház szabályait (ha értitek mire gondolok), de a rasszizmus azért itt is elég erősen jelen van, még ha kicsit enyhébb formában is mint otthon. Itt van 2 kilóméterre tőlünk Montreat, ami egy nagyon szép kis egyházi egyetemi város (tényleg nagyon szép), van tava, és sok gyönyörű mediterrán épülete valamint természetesen egy temploma. Itt él Billy Graham is, akiről eddig nem tudtam, hogy kicsoda, csak a család egyik legjobb barátja (aki velem is nagyon jóba van, és minden második este vele megyünk vacsorázni valahová) az ő legközelebbi személyi asszisztense. Ma példáúl hozott nekem tőle, egy könyvet a budapesti látogatásáról. Őszíntén szólva még sose találkoztam olyan jó emberrel mint ő, és akkor már csak mellékesen megemlítem, hogy volt 2 éve a Grammy díjátadon és találkozott Bonoval… kétszer is!

PS: Az edzőmet válaszotta az ABC NEWS a hét emberének egész amerikában, az előző héten adott jótékonysági gála meccsünk miatt, ahol pénzt gyüjtöttünk a sérült gyerekeknek. Jaaa és itt minden héten körülbelül 800-1000 dollár körüli összeget gyűjt csak a mi sulink nekik. S az iskolámnak, olyan 2000-3000 dollár körüli heti bevétele van csak a sportból.

Kivételesen nem otthonról hozott zenét, hanem itt megismertet linkelek! (de azért ez is köthető a nyári élményeimhez):

Barniii

CHAPTER TWO

Túl vagyok első napjaimon a suliban, az algebra tanár kicsit szigorú, de azert elviselhetőek az órái. Én a legerősebb matek csoportban vagyok, és ez körülbelül a csenki matek szintjével egyenlő (najó azért kicsit fölötte van). A második órám World History, amit egy nagyon vicces ember tanít, valójában ő a kedvenc tanárom, a neve Coach Lyda és ő a kosárcsapat edzője is. Ő az aki Mcdonald's-os zacskó és egy supersize cola kiséretében jön be a terembe, majd a táblára vetít egy oldalt, amin van egy telefonszám és arra kell SMS-ben elküldeni a kérdésére a választ. Miután minden válasz megérkezett kiírja a tábla hogy a csoport hány százaléka ért vele egyet. Jaaa és persze azt is megtanította, hogy az őskorban nem volt Ingles, ami nagy csodálkozást váltott ki a csoporttársaimból, majd azt is becsületesen lejegyzetelték, hogy az emberek 3000 éve nem ettek hamburgert a Mcdonald'sban.

A World History után jön az ebéd óra, amikor mindenki körbe üli a körasztalokat (mint a filmekben) és elfogyasztják ebédjüket, persze szigoruan figyelnek, hogy a színházasok nehogy az amerikai focisok közelébe kerüljenek...

A 3. órám spanyol, amit nagyon szeretek, mert a tanár jófej és nagyon érdekesen tanít. Igazábol ez a kedvenc óram. Majd ezután jön a Foods, amin eddig csak biztonsági dolgokat írogattunk le, és popcornt csináltunk. A suli után minden nap edzés van a stadionban, péntek esténként pedig mindig meccs.

Good Morning Warhorse Stadium!

Gatorade!!!

Hogy milyen az amerikai soccer??? Fura… nagyon agresszív és úgy játszák mint az amerikai focit, egy bolyba tömörülve kergetik a labdát. Az edző nem mondja el se a taktikát se a felállást. Oda jött hozzám mielött beálltam, és mondta hogy kezdjek el bemelegíteni, majd egyszer csak fütyült, hogy most állok be. Én értetlenkedve néztem és megkérdeztem hol fogok játszani, mire ő: Hát… valahol a középpályán, de igazábol mindenhol, a lényeg, hogy keresd a labdát… és természetesen ha gól van, a sapkáját a földhöz vágva, Gatorade-t locsolva rohanja körbe a pályát, hogy megünnepelje a munkáját… 

Warhorse Stadium (post game)

S akkor még nem is beszéltem a szabályokról, ha sárgalapot kapsz, akkor ki vagy állítva, és piroslapot csak akkor lehet kapni, ha több meccs alatt összegyűlik 2 sárga, és akkor egy meccsre el vagy tiltva. Jajjj és persze a kivetítő visszafelé számolja az időt, és ha komolyabb szünet van ( pl. sérülés) akkor megállítják az órát… nem csoda hogy tovább tart mint egy normál meccs. De a körülmények összeségében sokkal jobbak mind az iskolában, mind a stadionban, az leszámítva hogy nem tudják pár ember kivíételével, hogy mi az a foci. A családdal is minden rendben van, nagyon aranyosak és mindenben segítenek.

Majd még írok:  Barniii