Hello mindenki!
Nem terveztem blogot írni, de idő hiányában csak igy tudok kapcsolatot tartani veletek.
Az utam Budapestről Münchenbe vezetett majd onnan egy Airbus A340-600al mentem Charlottbe ahonnan végső uticélómra Ashevillbe. A reptéren várt a fogadó családom (Joseph, Anne, Jesse és Hunter) valamint az iskolai foci csapat edzője, és a család egy jó barátja. Charlotteból egy nagyon pici géppel repültem ezért a kézi poggyászomat is fel kellett adnom, ami csak félórás keresés után lett meg Ashevillben. Az edző már a reptéren átadta az iskola csapatának edző polóját üdvözlés képen. A repülőtérről egy igazi étterembe mentünk, ahol a felszolgálók görkorcsolyával közlekedtek. Én egy Black Mountain nevű városkában élek, olyan 10 percnyire Ashevilltől. Miután hazaértünk, és megmutatták a szobámat, Jesse és Hunter 10 ismerőse átjött üdvözölni engem. Én nagyon fáradt voltam, magyar idő szerint hajnali 4 volt és már 42 órája nem aludtam, szóval nem emlékszem sok mindenre, csak arra hogy kicsit meg voltam ijedve, és hogy nagyon győzködtem egy gyereket hogy a Liverpool jobb csapat mint a Manchester.
(Charlotte Airport)
Másnap délben keltünk és elmentünk tengozni Jessevel, Hunterel és még egy sulitársammal, majd az iskola felé vettük az irányt, ami magyar szemmel nézve óriási (amerikában kicsinek számít). Van 5 ezer fős Amerikai/Európai foci stadionja, kosárcsarnoka, színháza, 2 baseball pályája, és még nagyon sok szorakoztató és sportlétesítménye. Találkoztam az egész soccer stábbal ami 6 főből áll, valamint az igazgatóság tagjaival. Miután kitöltöttem pár papírt a focival kapcsolatban, körbe vezettek az iskolában, majd az esti szezonnyitó meccs bemelegítésén részt vettem. Minden meccs az amerikai himnusz lejátszásával és a játékosok egyenkénti bemutatásával kezdődik. az eső az egész meccs alatt zuhogott, így nem voltak sokan, körülbelül annyian mint egy magyar NB2-es meccsen. Az edző meccsközben megkérdezte hogy tudok-e játszani, majd megegyeztünk hogy 10 percre bemegyek a meccs végén. Ez volt életem legfurább sportélménye, amint felálltam a padról, és a 4. játékvezetőhőz sétáltam a sok ismeretlen amerikai bíztatni kezdett, és amint pályára léptem érkezett a sok Let's Go Barney bekiabállás. Miután vége lett a meccsnek az edző mondott egy nagyon lélekre ható beszédet, majd találkoztam a koordinátorommalaki( ő fog segíteni nekem a kint létem alatt) aki a feleségével jött megnézni a meccsemet, és büszkén mesélte hogy spanyol és hogy imádja a focit. A körülmények sokkal jobbak mint egy magyar NB1-es klubnál, állandó személyzet van akik golf kocsikkal hoznak jeget, törölközőket, meg frissítőket. A stadionnak van 2 sajtó páholya, valamint egy Vip páholy szerűség az igazgatóságnak. A meccs után a kinti testvéreimmel és pár csapattársal elmentünk a Taco Bell-be ami egyáltalán nem ízlet, így otthon is kellett ennem hogy jól lakjak, majd este 11 körül mentünk aludni.
(Owen Stadium)
Ma a pihenésen kivül bementünk Ashevillbe vásárolni pár dolgot, meg a suliba az óráimat kiválasztani (itt 80 percesek az órák, és 4 van belőle egy nap). Összesen 4 tantárgyat kellett választanom, amiket igyekeztem a magyarországi tanulmányaimmal összeegyeztetni, így felvettem a World Historyt és az Algebrát, valamint az érdekesség kedvéért a Spanyolt. Az utolsó órám amit felvettem az pedig a Foods, ahol elvileg megtanítanak főzni ami nem árt, lévén hogy a tojásrántottán kívül nem nagyon tudok semmit se alkotni a konyhában.
(Owen Stadium)
Előre is köszönök mindent, azoknak akik miatt itt lehetek, de azért nem teljes az örömöm, mert van olyan ember aki miatt egy percig se gondolkoznék hogy felszálljak-e a legközelebbi Budapesti gépre.
Majd lehet, hogy jelentkezek késöbb:) Ha nem akkor legkésöbb Január 16.-án találkozunk!
Majd lehet, hogy jelentkezek késöbb:) Ha nem akkor legkésöbb Január 16.-án találkozunk!
Barniii
